Igazából mindig is vonzottak a művészlelkek, valahogy úgy érzem, bennük van valami, ami belőlem hiányzik: kreatívitás és alkotni vágyás. Ezért aztán igyekszem a társaságukat keresni és minél többet magamba szívni a lényükből.
Így történt ez 2006ban is. Összejött egy kis csoport és rendesen adtunk az élvezetnek. Aki van annyira perverz beleolvashat még mindig az index fórumai között bújik meg, szolídan Balatonlelle cím alatt. Néha egészen olvasmányos is tud lenni.
Amiért említem ezt az egészet, az koszorús költőnk DzsíSzájmon, aki MenEdzser álnéven egész frappáns kis verseket bírt rittyenteni, akár megrendelésre is percek alatt.
Már akkor megígértem neki, hogy ebből biza verseskötet lesz, ha addig él is. Aztán felejtődött a projekt, de most azt hiszem megjött az ihlet, és tegnap mást se csináltam, csak kopipészteltem meg formáztam. Az eredmény még nem százas, de a fő csapásirány szerintem jól látható, itten:

gyussszi.blog.hu/media/file/manager_project_2009.pdf

Ez csak a béta verzió, remélem mindenki megérti, hogy félve tesz az ember közkinccsé egy ekkora értéket!
Úgy tervezem, mihelyst kiépül egy viszonylag nagy rajongótáborom, akik remegve várják ezeket a blogbejegyzéseket, versenyt hírdetek a képekkel való kiegészítéshez. A győztes majd kap egy tiszteletpéldányt az elkészült könyvből.
A könyv kiadásából befolyó orbitális pénzből pedig nyitok egy klassz kis sörözőt valahol a Földközi tenger mellett.

Persze valószínűleg nem fogok eret vágni magamon, ha egy pohár fröccsre-való sem jön ebből össze, igazából csak azt szeretném, hogy lássa Szájmon, meg persze a többiek, akiknek a neve még szerepel a műben, hogy ha egyszer is elpatkol, a költészete örök életű lesz és talán még majd tanítani is fogják!

Úgy gondolom, mára sokkoltam mindenkit annyira agyilag, hogy berekesszem ezt a bejegyzést. A hétvégére autószerelést tervezek és kacérkodok a gondolattal, hogy vigyek magammal fényképezőgépet. Mint a nagyok!
Publikálok egy fényképes posztot életem legnagyobb és legveszettebb projektjéről!

-húúúúú-

 

Lehet izgulni!