Vigyázz, kész.... rajt

Nem említettem még, de eléggé megszállott autóbolond vagyok. Vagyis szeretnék az lenni. Egyelőre sem tudásom sem kielégítő anyagi keret nem áll rendelkezésemre, hogy ezt a meglehetősen drága és nagy hozzáértést igénylő "hobbit" menedzseljem.
Így marad a kókány és a kisköltségvetésű mutatványok.

Szeretek autózni. Nem mondanám, hogy jól tudok vezetni (bár állítólag vezetni és szexelni mindenki tud...), de szeretek. Úgy gondolom esetemben a lelkesedés némiképp pótolja a tudást, de nem adom fel, igyekszem tanulni.
Szeretem az autókat, az egyik legpompásabb dolognak tartom, amit ember csak alkothatott, de erről már zengtek ódákat a szakavatottak:
totalcar.hu/tesztek/lamboespada/
ilyen és ehhez nagyon hasonló szösszenetek napokra le tudnak kötni.

A lényeg a lényeg, hogy a hétvégém is ennek a jegyében telt. Mit is mondhatnék...
Van egy barátom. Autószerelő. Vesztére. (annak a lehetőségét ugye egyből kizárom, hogy csak azért vagyunk jóban, mert ő az ami!)
Tehát, nagy tudású emberemet nevezzük az egyszerűség kedvéért Krisztiánnak. Merthogy ez a neve.

Krisztiánnak van egy műhelye, szép, nagy és tele van mindenféle szerszámmal, amik reggelre valamilyen trükkös módon mind a helyükön lógnak a falon, bárhova is súvasztom el őket napközben.
Tehát, a hétvégén felcsaptam önjelölt autószerelőnek. Egy életem, egy halálom, megpróbálom. Voltak már korábban is ilyen fellángolásaim, hogy ihajj, mostmár pedig én nekiállok szerelni, de ilyenkor is mindig a Szerelőnél kötöttem ki, szemlesütve hallgatva a lecseszéseket.

Az alapanyag megvolt, bemutatnám:



Ő egy Opel Ascona típusú gépjármű. Elvileg 1982-ben gyártották két ajtaja van és szürkészöld. Valójában 1986-os, négyajtós, fekete és olyan szíve van, mint egyik fajtársának sem.

Aki szeretne kicsit elmélyedni, itt megteheti:

www.asconaclub.hu/fs-c.htm

A feladat adva volt:
lengéscsillapítót kellett cserélni.



Ezt egy gólyalábnak hívják, van benne lengéscsillapító, rugó meg egy kerékcsapágy is. Ezen rugózik az autó, a csillapító meg csillapítja a rugózást. Jól ki van találva.

Az eleje még könnyen ment. Krisztián példás nyugalommal magyarázott, mit hogyan kell. Továbbá dícséretes előrelátással állt egy lépéssel odébb, mikor tudta, hogy éppen egy fél kiló olajos sáros törmelék fog a következő mozdulatom után a fejemre szakadni.
Természetesen megpróbáltam okulni a történtekből, de el lehet hinni, elég nehéz úgy tanulságot levonni, hogy a por, ami serceg a fogam alatt, motorolaj ízű...

Pedig milyen szépen kezdődött, profi módon beálltam az emelőhöz:



Szépen leszedtem a kerekeket, meg a lámpákat:



Szakértettem:



(ez egyébként egy rossz lengéscsillapító. A kifolyt olajból világosan látni. )

A hátsó rész már hivatalosan is kétemberes meló volt, így Krisz hívta az öccsét, hogy meglegyen a szükséges létszám, és itt kezdődött a címben is említett műsor:

Aki régi autót hajt, tisztában van vele, hogy bárhol és bármikor felütheti fejét a rozsda. Én is így vagyok/voltam vele, de álmomban sem gondoltam, hogy amit látni fogok az az én autóm alatt van!

VIGYÁZAT, CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!






-gondok lesznek, gondok lesznek- hallottam, mikor Krisz ideért.




-majd, mikor a felső rugó-pozícionáló nemes egyszerűséggel leesett, azt mondta a helyzet fokozódik




-és igaza lett.

Hogy tisztában legyen mindenki, mit is láttunk, ez az autó futóművének a felső rögzítési pontja. Képzeljük el, hogy gátfutók vagyunk és 70méter után, mikor már jól lendületben vagyunk a térdkalácsunk mondjuk eltűnik. Hogyan abszolválnánk a hátralévő akadályokat illetve a pillanatnyi sebességet, ha feltételezzük, hogy nem fáj a térdkalácsunk hiánya?

Ez az autó a legújabb implantjával, ami egy turbódízel motor volt, 140km/h-s utazósebességet gond nélkül tartott...
Próbáljuk meg az előbb felhozott példát átültetni ide, úgy, hogy a térdkalács legyen mondjuk az a kis bütyök, ami az autó bal hátulját tartja.
brrrrrrrrrrrrrrrr

Krisz megvonta a vállát, kitolta az autót az udvarra és beállt egy Audival.

Hiába no, a presztízs az presztízs...

Fogtam a bukómat és hazavánszorogtam teljesen megsemmisülten.

De ma azt mondta készül az Opel, jobb lesz, mint újkorában!


Rákkenroll



Update:
a képek feltöltése folyamatban, nem mehet minden ilyen egyszerűen!

Na jó, elkezdem, mert mindig azon gondolkoztam jó lenne egy ilyen.
Megaztán így megírhatom a memoárjaimat és nem vész el az a sok magvas gondolat, ami szeget üt a fejembe nap, mint nap.
Kár, hogy későn találtam ide, a víz is rámhűlt a kádban, meg el is fogyott egy üveg bor, így már valószínűleg nem leszek túl termékeny.

Úgy döntöttem, megírom, hogyan élem meg életem legnagyobb változását (persze, ha a gépem nem esik időközben a kádba...) és a végén majd levonjuk a tanulságot.
Nem hiszem, hogy érdekes lesz, úgyhogy előre is elnézést kérek az elvesztegetett időért, amit ennek olvasásával töltött akárki is.

Én szóltam.

Tehát, gyussszi vagyok.

 

Azért ilyen sok sss-el, mert amikor regisztráltam a legelső fríméles póstafiókomat (ami akkor volt, amikor még szabadáras volt a cigi és internet még tényleg csak a suliban volt) már volt gyuszi, sőt már gyusszi is, így maradt nekem ez a szerencsétlen felállás, a három darab "s" betű.
Persze ezt a postafiókot már szerintem régen törölték, mert nem léptem be már évek óta, azon egyszerű oknál fogva, hogy elfelejtettem a jelszómat. Voltak hamvába holt próbálkozásaim, napokig próbálgattam az összes lehetséges variációt, ami csak az eszembe jutott, de nem akart sikerülni, így kénytelen-kelletlen feladtam. Több is veszett már Mohácsnál, szokták mondani tanult embertársaim (pláne azok, akikkel jó sorsuk úgy elbánt, hogy megismerhették szerény személyemet ).
Az évek során ez a név persze szépen alakult, mint púpos gyerek a prés alatt, így mostanság a gy-nél tartok, amit néhány ismerősöm a való életben is használ. Nem tudtam még igazából eldönteni, hogy ez minek lehet a jele,  lehet arra gondolnak, hogy egyszerű vagyok...

Megígérem nem fogom az egész életemet ilyen kíméletlen részletességgel leírni, különösen, mivel úgy gondolom, ha ezt megtenném, már egy viszonylag egyszerű vírusírtó is karantén alá helyezné ezt a file-t, de egyszerűen kellett valami, ami elriasztja az idegileg kicsit is labilisabb embereket ettől az írástól.

Ennyire gondoltam első körben. Így mindenkinek maradt egy kis esélye, eldönteni, hogy holnap is ellátogat ide, avagy inkább nem. Nem szeretnék segíteni a jó válasz megadásával.

Jó éjszakát.

gy